Rap, duma és Borzék az EFOTTon

Szomorúan konstatáltam, hogy gyorsan telik az idő, péntek van, és mivel az utolsó napon már nélkülem szórakozik a közönség Kiss Ádám fergeteges poénjain, ezért ma még inkább bele kell csapni abba a bizonyos lecsóba, az idei EFOTT-on utoljára!

Kora délután a strand felé vettük az irányt. Azt terveztük, hogy felfedezzük Gemencet, mert szervezett kirándulások keretében lehetőség van erre is. Azonban túl fáradtak voltunk, úgyhogy a mások körében is oly népszerű Sugovicás pancsolást választottuk. Amikor az eddig jól bevált dumaházas programunk felé igyekeztünk, hogy meghallgassuk Aranyosit, konstatáltuk, hogy ez a fél négyes kezdés is korán van, ha az ember előző este túl jól érezte magát. A stand up alatt azonban feledtük a „korai” kezdéssel kapcsolatos sérelmeinket, fáradtságnak nyoma sem volt már, viszont a rekeszizmok dolgoztak rendesen. Ezek után még el kellett ütni valahogy az időt tizenegyig, ugyanis régi nagy kedvencem – Kispál és a Borz – akkora volt kiírva.

Mindenképpen pótolnunk kellett a dumaszínház alatt elégetett kalóriákat, így lángosoztunk egyet. Szeretem a fokhagymát, – persze mehet rá az is, – de abba nem gondoltam bele, hogy később milyen következményei lehetnek ennek a kis malőrnek, hogy megszaladt a fokhagyma a lángoson. A leheletemből még órákkal később is megállapítható volt, hogy mit ebédeltem. Legalábbis én éreztem, és egy csöppet zavart is, de a pasik ugyanúgy jöttek, mint korábban, úgyhogy a rágógumi jó szolgálatot tett, úgy látszik. Valószínűleg csak én érezhettem azt a bizonyos fokhagymát.

Ilyen „problémák” közepette hallgattunk bele a Nagyszínpadon a Ganxsta koncertbe, ami a rajongók számára bizonyára kuriózumnak számított, hiszen Bocskor Gábor is tiszteletét tette a zenekarban. Nekem inkább csak azt tűnt fel, hogy a hangosítás hagy némi kívánnivalót maga után. Persze a véleményem egyáltalán nem mérvadó, hiszen nem vagyok egy nagy rap fan, sőt… Így továbbálltunk Balkan Fanatikra, ami már sokkal jobban tetszett.

És végre elkezdődött a várva-várt Kispál. Lovasi most is nagyot alakított, sokat imprózott, ami csak emelte a koncert színvonalát. A legismertebb dalok hangzottak el, bár általában kicsit megbolondítva, így néha alig ismertem rá a cd-n oly sokszor hallgatott slágerekre. Hihetetlen élményt nyújtottak borzék, ezek után kár lett volna elrontani a Belgával – mint korábban említettem nem vagyok oda a rap-ért, így inkább mászkáltunk, iszogattunk, és közben azon töprengtünk, hogy indulhattunk el fesztiválozni szúnyogirtó nélkül, ami most nagy szolgálatot tett volna…